2011. július 15., péntek

A MoodleMoot és a hídverés

2011. június 23-25 között ismét megrendezésre került a MoodleMoot Konferencia, melynek immáron második éve van már könyvtáros szekciója is. Mi köze az eLearningnek, az LMS rendszereknek köztük a Moodlenak a könyvtárakhoz? A könyvtáros szekcióban elhangzott előadásokból kiderült, hogy bizony sok köze lehet, hiszen a könyvtárosok nem csak könyveket és egyéb dokumentumokat kölcsönöznek, vagy digitalizálnak, hanem képzések vagy foglalkozások keretében ismereteiket is készséggel megosztják az érdeklődőkkel, (jelenlegi és leendő) kollégáikkal. A legtöbben belső indíttatásból vállalják fel az oktató szerepét. Ez a konferencia számukra a szakmai tapasztalatcserénél jóval többet jelent. Önképzésükhöz ad támpontot, iránymutatást.
Sinka Róbert, az SZIE e-learning koordinátoraként SZIE E-learning stratégia 2.0 - a felnőtté válás küszöbén címmel tartott előadásában arra is rámutatott, hogy az learninget támogató könyvtár milyen jelentős befolyással van a befogadó intézmény, az egyetem életére is. Továbbá beszélt arról is, hogy a Moodle verzióváltása azontúl, hogy módszertani megújulást jelent, komoly változásokat hoz a szolgáltatás elosztásában is, melynek egyik vezérlő eleme egy Moodle Community Hub létrehozása, amely egyszerre definiálja újra a munkaszervezést és segíti a terheléselosztást is.

Az egyetemi könyvtárak e-learning használatáról, támogatásáról, az e-learning szolgáltatásokban betöltött szerepeiről több remek, érdekes előadást is hallhattunk:
A közművelődési könyvtárak közül is egyre több használja az e-learninget és a Moodle-t. "Felhasználó- és könyvtárhasználó-képzés 2.0?" című előadásom első részében a könyvtárunkban legutóbb szerzett oktatási tapasztalataimon túl a szolgáltatásaink és az e-learning jelenlegi és jövőbeli kapcsolatáról beszéltem.


Az első nap kerekasztal-beszélgetésének a témája a "Könyvtárak szerepe az eLearning szolgáltatásokban" volt. A könyvtárak nem csak a különféle adatbázisaik, tananyagtárházaik, de felhasználó és könyvtárhasználó-képzéseik révén már most jelentős szerepet töltenek be az eLearning szolgáltatásokban. Gyorsan változó világunkban a tanulás, a tanárok, a könyvtárosok szerepe is megváltozott. Ez a változás sokféle érzéssel és kétellyel jár. A tudás, az ismeretátadás, az oktatás közös ügye a tanároknak, oktatóknak, könyvtárosoknak, döntéshozóknak, gazdasági vezetőknek és az egész társadalomnak. Ezért arra van szükség, hogy folyamatossá, érdemivé és megalapozottá váljon a párbeszéd, a közös gondolkodás a tanulás, tanítás világának szereplői között.

Ez a konferencia különösen alkalmas erre, hiszen a résztvevőket bármilyen területről is érkezzenek összeköti őket a Moodle, az e-learning, a Mahara, a minél színvonalasabb, hatékonyabb oktatás  iránti érdeklődés.
E miatt fontos, hogy a beszélgetések során felmerülő kérdésekre adott válaszokat a megfelelő irányba tereljük. Az utóbbi időkben történt változások, illetve a bekövetkezni látszó változások a pedagógusokat és a könyvtárosokat egyaránt érzékennyé teszik. A könyvtárosok végzettségének és feladatainak a tárgyalásánál előkerült a tanár képesítés és tanári kompetencia problémája. Erre a felvetésre való reflexiók érzékenyen érintettek több pedagógust és könyvtárost. Ezek miatt a reflexiók miatt döntöttem úgy, hogy a konferenciáról csak most írok. Úgy éreztem szükségem van arra, hogy a beszélgetés során, az elhangzottak kapcsán keletkezett érzéseimtől kellő távolságra kerüljek. Tárgyilagosabban ráláthassak az elhangzottakra, történtekre. Azt érzékelem és látom, hogy senki sem vonja kétségbe, hogy az oktatás során az elmélet és a tanárképzés sokat tesz hozzá a gyakorlat eredményességéhez. De, az is tény, hogy a sikeres és hatékony ismeretátadáshoz, tanításhoz bizonyos adottságokra is szükség van. Hiába kapja meg valaki a képzést, ha nem rendelkezik a megfelelő adottságokkal, kompetenciákkal nem lesz belőle jó tanár. A lányom első tanítónője pedagógusi diplomája, elméleti tudása ellenére csődöt mondott első osztályával. Szerencsénkre néhány hónap után elhagyta az iskolát és a pedagógusi pályát. Reménykedem benne, hogy megtalálta a személyiségének megfelelő foglalkozást, munkát. Hibába esnénk, ha ebből és a hasonló esetekből azt a következtetést vonnánk le, hogy az elmélet és a pedagógus-, andragógusképzés nem növeli az oktatási gyakorlat hatékonyságát, eredményességét. Számtalan példát lehetne felsorolni arra is, hogy tanári diploma nélküli szakemberek kiváló pedagógiai érzékenységüknek, személyiség tulajdonságaiknak köszönhetően eredményesen adják át ismereteiket másoknak. Többségük mindezt élvezettel teszi és azon van, hogy elméleti ismeretek hiányát pótolja annak érdekében, hogy még jobban, eredményesebben oktasson.  Az ilyen konferenciák, mint a MoodleMoot kiváló lehetőséget nyújtanak ehhez. Mi legyen előbb az elmélet vagy gyakorlat? Melyik a fontosabb? Kinek melyik? Nem hiszem, hogy érdemes ezen vitatkozni, hiszen mindenkinek másképpen hozza az élete, a sorsa. Az eredmény számít, a tanítványok visszajelzése és sikerei. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a kérdésekkel és a válaszokkal ne árkokat ássunk, hanem hidakat verjünk a különféle szakmák képviselői közé. Az eszmecsere, a közös munka, egymás tevékenységének, munkájának tisztelete, elismerése előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.

Oktatással, ismeretátadással többé-kevésbé így vagy úgy mindenki foglalkozik, ha másként nem szülőként, vagy munkatársként. A tanítás, a tanulás élet minden területén jelen van. Életünk során, hol az egyik, hol a másik szerepbe kerülünk
Vegyünk egy példát egy egészen más területről, ahol a probléma lényege ugyanaz! Egy nagymama attól még jól főz, és jól süt, hogy nem rendelkezik a szakács és cukrász művészet elméleti ismereteivel és nem rendelkezik ilyen irányú végzettséggel sem. (Kivételek természetesen itt is vannak ;-) ) A család ettől eltekint és jóízűen megeszik a nagyi finom főztjeit és sütijeit. Tudása és áldásos konyhai tevékenysége mégsem veszélyezteti a szakács és cukrász mesterek tudományát, szaktudásuk elismertségét, fontosságát. Folyamatosan tanul másoktól, bővíti az ismereteit különféle szakácskönyvek és főzőműsorok segítségével, mert mindig valami finomat, valami újat akar adni a szeretteinek. Arról nem is szólva, hogy pedagógusi diploma és az elméleti pedagógia ismerete nélkül megtanítja a gyermekeit, unokáit a konyhaművészet csínjára-bínjára. Az iskolában a pedagógusok viszont másra tanítják meg őket, olyasmire, amit a nagyi nem taníthat meg nekik, mert mindent nem tudhat egyetlen ember, legyen az szülő, nagyszülő, könyvtáros vagy pedagógus.

Azzal, hogy a könyvtárosok és más szakemberek átadják ismereteiket másoknak még nem akarnak pedagógussá válni, de szeretnék ismereteiket jobban, hatékonyabban átadni, mert ez az életük, a tevékenységük velejárója, ezért is érdeklődnek az e-learning, a Moodle, a Mahara iránt. Az eszközök, a konferenciák megadják a hídépítés lehetőségét az e-learning iránt érdeklődő pedagógusok és más szakemberek számára. Egymás kölcsönös segítése mindenki számára hasznos lehet. A résztvevőkön és a szervezőkön áll, hogy hidat vernek, vagy árkot ásnak. Bízom benne, hogy a MoodleMoot konferencia hídépítő szerepe megmarad.

A web 2.0 világa jelentősen átalakítja a tanulásról, az oktatásról, a tanárról, az oktatóról alkotott korábbi képünket. A tanár-diák, oktató-tanuló szerep egyre inkább átjárhatóbbá válik.  "El kell viselni, hogy a tanár, már nem a tudás egyetlen birtokosa, forrása, és a tanulási folyamat főszereplője." - írja Főző Attila a blogjában. Nemrég egy paptól hallottam hasonlókat. Ő azt fejtegette, hogy az egyház, a papok szerepe micsoda nagy változáson megy át (akárcsak a könyvtáraké, könyvtárosoké). Akár akarjuk, akár nem valamennyien egy oktatási paradigmaváltás részesei vagyunk.


A második nap előadásai újabb információkat, érdekességeket tartogattak számomra. Most csak néhányat említek meg közülük. (Akit érdekelnek a fel nem sorolt konferencia előadások is, az ezen a linken keresgélhet köztük.)

Paksi Attila virtuális előadása Ausztráliából nem mindennapi élmény volt. Attila előadásának köszönhetően betekinthettünk a szabadúszó (freelancer) munkavállalók nem könnyű, de rendkívül érdekes világába.  Klötzl Ferencet most is érdemes volt meghallgatni. Jól tettem, hogy átmentem az előadására a másik terembe. Vida Andrea az idén tavasszal végzett  mLearninges felmérésének eredményeit ismertette. Előadásából megtudhattuk, hogy mit is jelent nekünk felhasználóknak az mLearning. Határtalanságot. S azt is, hogy mi a legfontosabb a  tanulás folyamatában? Az állandó jelenlét. Miért? A válasz rejlik a részletes jegyzetekkel ellátott prezentációjában.
A második nap kerekasztal-beszélgetésének középpontjában a tartalomfejlesztés állt. A beszélgetés résztvevői többek között az alábbi kérdésekre kerestek válaszokat:
  • Milyen szemszögekből, nézőpontokból kell a tananyagfejlesztést nézni?
  • Mi a szerepe a vezetésnek a tananyagfejlesztésben? 
  • Milyen álláspontot kellene képviselnie a vezetésnek?
  • stb.

Milyen válaszok születtek?
  • Az e-learninges tananyagfejlesztés stratégiai döntés.
  • A tudomány és a tananyag nem ugyanaz. A tananyagnak attól kéne függnie, hogy kit képzünk. 
  • A vállalati szférának könnyebb tananyagot készíteni, mert pontosan tudja mit akar, mit vár el.
  • A tananyag nem az oktató tulajdona.
  • Az eLearning legfontosabb eleme a tervezés. Tervezéskor több szempontra kell odafigyelni. 
  • Egyenlőre még álom, hogy az eLearning tananyagfejlesztés önálló költségvetési tétel legyen.
  • Elkészült, befejezett tananyag nincs. Az a siker, ha még csináljuk.
A két konferencianap színvonalas előadásaira Papp Gyula és Vágvölgyi Csaba tutoriáljai tették fel a koronát. Rengeteg hasznos dolgot tanultam meg a Moodle új változatáról és a tananyagfejlesztésről.

2011. február 12., szombat

A Wikipédia hatása a viselkedéskultúrára

Január 14-én a  III. Oktatás-Informatikai Konferencia keretében egy nagyon érdekes kerekasztal- beszélgetésre került sort az online viselkedéskultúráról.



Online viselkedéskultúra - Kerekasztal-beszélgetés


Másnap az Országos Széchényi Könyvtár nagytermében a Wikimedia Magyarország Egyesület által szervezet “Tíz éves a Wikipédia” konferencián egy másik kerekasztal-beszélgetés zajlott. A két különálló rendezvény két különböző beszélgetése között összefüggést vélek felfedezni. Miért?

"Tíz éves a Wikipédia" Konferencia kerekasztal-beszélgetés résztvevői
Forrás: wikimedia.org


Az online viselkedéskultúra kerekasztal-beszélgetés azzal zárult, hogy az online világban is alapvető viselkedési normákat kell betartunk. S ez így is van. A Wikipédia konferencia kerekasztal-beszélgetés viszont rávilágított arra, hogy a korábbi viselkedési normáinkat, szokásainkat, kapcsolatrendszereinket, viszonyrendszereinket az online világ is alakítja.  Az átalakítás egyik mozgatórugója a Wikipédia és annak közössége. A Wikipédia célja nem a közösségépítés, hanem az enciklopédia építése. A Wikipédia irányelvei nem csak a Wikipédia közösségére, de az egész online világra, s azon keresztül valódi világunkra is hatnak.

Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója videoüzenetben üdvözölte
a Wikimédia Magyarország által szervezett
„Tíz éves a Wikipédia” konferencia látogatóit


A Wikipédia irányelvei öt pilléren alapszanak:
  1. A Wikipédia egy enciklopédia.
  2. A Wikipédia cikkei elfogulatlan nézőpontból íródnak.
  3. A Wikipédia szabad enciklopédia. (A Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 alapján használható fel, és annak megfelelően terjeszthető vagy hivatkozható.)
  4. A Wikipédia szerkesztői a wikikett szellemében dolgoznak.
  5. A Wikipédiának nincsenek kötött szabályai.
Ez az öt pillér alakította ki a közösség viselkedéskultúráját, amelyet a tárgyilagosságra, a toleranciára és az egymás és mások véleményének  tiszteletére való törekvés jellemez. Bár a wikipédisták is törekszenek a tökéletességre, de azt vallják, hogy  a szerkesztés élményét pont az adja, hogy a tökéletesség nem követelmény. És nem kell félni a hibáktól. Magának a Wikimedia rendszernek a működése is ezt szolgálja. A szócikkek összes korábbi változata tárolásra kerül, így (az adminisztrátorokat kivéve) nem fordulhat elő, hogy véletlenül kárt tegyenek a Wikipédiában, vagy visszaállíthatatlanul elrontsanak valamit. Az előzőleg felsorolt működési elvek inspiráló hatása az, ami képes annyi önkéntest megmozgatni, alkotásra bírni. Ez az a hatás, amit a mindennapi életünkben csak nagyon kevés helyen és nagyon ritkán érezhetünk, tapasztalhatunk meg. 

S ez az, az erő, melyet az oktatás területén is hatékonyan lehetne alkalmazni. Ehhez azonban a jelenlegi oktatási- és munkakultúránkon kellene változtatnunk. Dr. Csányi Vilmos -  aki a Wikipédia kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője volt -  szerint ma már másként kell tanítani, mint 5-10 évvel ezelőtt. A tanárnak az előző órán kellene megadni, hogy minek nézzenek utána a diákok, majd a következő órán beszéljék meg, hogy amit megtaláltak, abból mi a releváns információ. Ez a fajta hozzáállás a jelenlegi tekintélyelven alapuló tanári képpel szemben egy újfajta tanár-diák viszony kialakítását és a korábbinál sokkal több felkészülést igényel mind a tanár, mind a diák részéről, de egyben megadja az egymástól való tanulás, a tudásmegosztás, a véleményalkotás szabadságának, a más nézőpontok elfogadásának és tiszteletben tartásának, valamint a tárgyilagosságra való törekvés élményét is.

A Wikipédia közösségének viselkedéskultúrájából, értékrendjéből  sok mindent átvehetnénk. Van mit tanulnunk tőlük. Azonban vigyáznunk kell arra, hogy még véletlenül se állítsuk piedesztára a Wikipédiát. Kezeljük a helyén! A Wikipédia gyorsan, ingyen, könnyen elérhető információ forrás, melyet önkéntesek szerkesztenek.
A kerekasztal-beszélgetés során elhangzott megszívlelendő tanács a Wikipédia használóinak: Dolgozatokban a Wikipédia szócikkére ne hivatkozzunk! (Ha csak nem magáról a Wikipédiáról írunk ;-) ) Nem primer információ forrás! A Wikipédia az információ szerzés egyik nagyon fontos, jól és könnyen használható kiinduló pontja.


Kapcsolódó hivatkozások:

2010. november 29., hétfő

Korlátok, szakadékok, hidak


Az idősebb nemzedék többnyire a gyermekeikkel, az unokáikkal való kapcsolattartás miatt szánja rá magát a számítástechnikai eszközök használatára. Korábbi beidegződött tanulási módszereiktől nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megválni. Éppen ezért az oktató videók mellé mindig készítek nyomtatható jegyzeteket is. A VoiceThread a távol élő családtagok számára remek eszköz lehet a családi történetmeséléshez. Az angolul nem tudó idősebbek kedvéért fogtam hozzá egy olyan útmutató készítéséhez, amelyben lépésről lépésre elmagyarázom a VoiceThread használatát. Ezt annak dacára tettem, hogy a neten a témáról több oktató videó is fellelhető (a magyar nyelvű a Tenegen oldalán érhető el).



VoiceThread használata lépésről lépésre


A minap összefutottam az utcán egy volt tanítványommal. Az idén tavasszal munkanélküli, ötvenegynéhány éves magyar tanárként jött el a képzésünkre. Bármerre is ment állást keresni, mindenhol elvárták azokat az alapvető számítástechnikai ismereteket, amelyekkel ő nem rendelkezett. Ami azt illeti nem igazán volt affinitása a számítástechnika iránt. Annyira meg volt győződve arról, hogy ő számítástechnikából abszolút antitálentum, hogy még egy pendrive-ot is sikerült tönkre tennie. Pokolian nehéz dolgom volt vele. A tanfolyam végén vele kapcsolatban egy csepp sikerélményem sem volt annak ellenére, hogy még az irodalmi alkotások bevetésével is megpróbálkoztam, csak hogy az informatika iránt tanúsított ellenállását legyőzzük. Akkortájt olvastam a Gladwell Kivételesek című könyvét. Biztatásképpen elmeséltem neki a 10.000 órás szabályt és szóba hoztam Richard Bach könyvét is korlátaink leküzdéséről. Hiábavalónak tűnt minden.
Találkozásunkkor lelkesen újságolta, hogy beiratkozott egy hat hetes ECDL vizsgára  felkészítő tanfolyamra, amit már az első héten otthagyott. Először nem értettem, hogy miért dicsekszik ezzel. Szóba hozta Gladwell könyvét. (Elolvasta ;-) ) Az ECDL-es tanárral közösen kiszámolták, hogy mikorra tudja teljesíteni a 10.000 órás szabályt. A második nekifutás kudarca ellenére sem adta fel. Elővette azt a jegyzetet, amit nálunk kapott a tanfolyamon és most abból tanul. Elmondta, hogy most jutott odáig, hogy kezdi érteni a dolgokat. Mégis csak sikerült megküzdenie a saját korlátaival ;-) Ebben viszont nem segíthetett neki senki, ezt a küzdelmet egyedül kellett megvívnia és saját egyéni tempójával kell haladnia tovább hol egyedül, hol másokkal együtt, vagy időnként mások segítségével.

Sokszor hallani, olvasni generációs problémákról, szakadékokról. Mi az ami elválasztja a generációkat és mi az ami összeköti? Tényleg vannak szakadékok és olyan nagyok, mint amilyennek lefestik? Nem tudom... bizonytalan vagyok. Én csak embereket látok, egyéni küzdelmeket kortól és nemtől függetlenül.
A közösségi oldalakban is inkább csak az eszközt látom, hasonlóan mint Mello az egyik egypercesében:
"Amikor egy tanítvány elhagyni készült a Mestert, hogy visszatérjen családjához és foglalkozásához, kért valamit, amit magával vihetne. Ezt mondta a Mester:
- Gondolkodj ezeken:
Nem a tűz forró, hanem te, aki annak érzed.
Nem a szem lát, hanem te. 
Nem a körző rajzolja a kört, hanem a műszaki rajzoló."

A virtuális közösségi élet eltérő reakciókat vált ki szülőkből, pedagógusokból, szociológusokból. (Lásd: Facebook: Mindenkinek kötelező!) A pedagógusok és a szülők egy része félti a gyerekeket a virtuális élet veszélyeitől (néha túlzottan). A virtuális életnek is - akárcsak a valódinak -  valóban meg vannak a maga veszélyei. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az olló és a kés használata is csak addig veszélyes a gyerekek számára, amíg meg nem tanulnak vele bánni. A kérdés csak az, hogy mennyire készítjük fel  a gyerekeket az internetes eszközök biztonságos használatára. Kinek a feladata? A szülő szerint az iskoláé, az iskola szerint a szülőé. Mindannyiunké, vagy nem? Vajon működőképes lehetne egy diákok-szülők-pedagógusok alkotta közösség, amelyiknek az lenne a célja, hogy ezekre a veszélyekre felhívja a figyelmet és segítséget nyújtson a hozzájuk fordulóknak? Elképzelhetőnek tartjátok a generációk együttműködését a virtuális térben? Csupán illúzió? Ha létrejönne egy ilyen közösség, akkor a tagjai tevékenységük révén  nemcsak  a veszélyek megismeréséhez, megismertetéséhez járulnának hozzá, hanem a generációs szakadékok áthidalásához is. Áthidalhatóak azok a szakadékok? Vagy nem is léteznek? Kedves olvasóm, Te mit gondolsz ezekről?


Nem rég bukkantam rá a Thinkuknow oldalára. Ötletgazdagsága első pillantásra megfogott. Az oldal titka abban rejlik, hogy minden korosztályt, réteget a megfelelő módszerekkel, eszközökkel szólít meg. Ötlet, minta már van... a megvalósítás még várat magára... Vagy lehet, hogy már létezik hasonló magyar oldal is csak éppen nem tudok róla?

Köszönöm Gelencsér Anikónak, Dr. Újhelyi Jánosnénak és valamennyi csoporttársamnak az inspirációt. A Facebook az oktatásban témájú csoportfórumon tett hozzászólásaik nélkül ez a bejegyzés nem születhetett volna meg.

Kapcsolódó hivatkozások, cikkek:

Fogalom- vagy gondolattérkép?

Mi a különbség a fogalom- és a gondolattérképészet között?
Mivel közel állnak egymáshoz nem könnyű őket megkülönböztetni.
Nos, akkor nézzük mit mond róla a Wikipédia! Kattints erre a linkre! ;-)
Aztán erre is ! ;-)

Íme a tanulócsoportunk közösen alkotott gondolattérképe:





Az alkotást a mindmeisterrel készítettük.


Kapcsolódó hivatkozások:

2010. november 20., szombat

A netgeneráció és a többiek

A netgenerációra internetezési szokásaira koránt nincs olyan jó rálátásom, mint a pedagógusoknak. Ezért ez a hiányosságomat megpróbáltam pótolni a szakirodalomból, cikkekből. (Lásd a bejegyzés végén lévő hivatkozásokat.) Foglalkozásom révén azért időnkét alkalmam nyílik személyes találkozókra a netgeneráció tagjaival. A héten két újabb tanulócsoport tett látogatást a könyvtárunkban. A látogatás időtartama egy, maximum két tanóra, amelyből jó esetben fél óra az, amit nekem kell megtartani. Ennyi idő csak benyomások szerzésére elegendő. A szolgáltatások bemutatása kapcsán feltettem a diákoknak néhány kérdést.

A válaszaik, reakcióik összességében megegyeznek a felmérésekkel. Ami viszont számomra, mint felnőttoktató számára meglepő volt, hogy a harmincegynéhány fős csoportból csak néhányan hallották az e-learning fogalmát, viszont magával a fogalommal egyetlen diák sem volt tisztában. A blended learning fogalmát egyetlen tanuló sem ismerte. Ami így önmagában nem baj, hiszen az, hogy milyen eszközökkel oktatják őket nem rajtuk múlik. Iskolát választhatnak (jó esetben, hiszen az iskola felvételiztet, s a szülő is befolyásolja - olykor meg is szabja - a választást) oktatási eszközt, módszert és tanárt nem.

Az idő rövidsége miatt 5 percben bemutattam nekik a Voice Thread szolgáltatását és egy online beszélgetésre invitáltam őket. Hogy kapok-e majd válaszokat, az majd kiderül. Az URL címet mindenesetre egy papírlapra kinyomtatva átnyújtottam nekik.

Kedves látogatóm, ha van kedved gyere, beszélgess velem/velünk az olvasásról!




A felolvasógép bemutatásához mindkét csoportból kértem egy-egy jelentkezőt. Az egyik csoportból rögtön akadt egy, a másikból viszont jelentkező híján a tanár jelölte ki. Mi az oka? Miért nem kíváncsi rá egy nagy létszámú csoportból egyetlen diák sem?
Ken Robinson előadása kapcsán merült fel a kérdés bennem: Nem lehet, hogy nem a kreativitást, hanem a kezdeményezőkészséget, a kíváncsiságot öli ki az iskola, vagy a szülő a gyerekből? A gyerek kíváncsisága vele született adottság, a fejlődésének a mozgatórugója.

A kíváncsiság kiélése teret és bizonyos fokú szabadságot igényel, mind fizikai, mind szellemi értelemben.
A netgeneráció tagjai az internet, a mobil eszközök révén könnyedén hozzáférnek a virtuális terekhez, illetve maguk alakíthatják ki azokat a tereket, ahol szabadabbnak érezhetik magukat mint a valós térben. A közösségi lét a 16-22 éves korosztály lételeme. A korosztály tagjai a közösséghez való tartozásukat mind a két térben kiélhetik. Dr. Fehér Péter és Hornyák Judit szerint arra a kérdésre, hogy a netgeneráció tagjai miért regisztrálnak a közösségi oldalakon, a legjellemzőbb válasz: "Mert ott vannak a barátaim/osztálytársaim." A netgeneráció számára a napi kapcsolattartás tehát nyilvánvalóan a közösségi oldalakon folytatódik valamilyen formában. A 2007-es Wip jelentés szerint ha az embereknek számítástechnikai problémájuk akad segítséget többnyire a barátaiktól , társaiktól kérnek. A saját tapasztalataim is ezt igazolják. A netgeneráció tagjaira valószínűleg ez még inkább igaz.

"Azt mondják, hogy az információ, a tudás hatalom. Ezzel nem feltétlenül értek egyet: szerintem ugyanis az információ megosztása jelenti a hatalmat. A tudósok minden bizonnyal egyetértenek ezzel, mert a tudományos világban az információs adatbázisok megosztása teszi lehetővé a kutatóknak, hogy lássák, mit fedeztek már föl a világ más tájain. Az adatbázisok megosztása hatalmas lökést adott a tudomány fejlődésének - az űrkutatásban, az orvostudományi kutatásokban és valamennyi tudományágban. A tudás megosztása olyan óriási lehetőséget jelent, ami korábban nem volt elképzelhető, de az internettel elérhetővé vált. Az információhoz való hozzáférés lehetővé tétele hatalmas adottság, amit mindenképpen ki kell használni, sőt támogatni kell."

Az információ megosztása a felsőfokú oktatásban résztvevők számára természetes. Többnyire nem nyilvánosan, hanem zárt körben osztják meg információikat. A neten számos eszköz áll a rendelkezésükre. Az egyik legnépszerűbb a Google Csoportok szolgáltatása. A levelezős hallgatók számára ez óriási segítség. Azt viszont érdemes megfigyelni, hogy az ilyen közösségeknek a tanár nem tagja. Ennek több oka is lehet. Egyik lehetséges ok, amit az egyik könyvtárlátogató csoport tanárától hallottam. Úgy érzi, hogy számítástechnika, internet használat terén csak kullog a diákok után. Ő úgy tartja, hogy egy új eszközt csak akkor használ és tanít, ha jobban tudja kezelni, használni mint a diákjai. Nagy dilemma, mert ehhez fel kéne adni azt a szemléletet, hogy az a jó tanár aki mindent jobban tud, mint a diákjai. A régi, mélyen gyökeredző tekintélyelvű szemléletet le kéne cserélni olyanra, amelynek a középpontjában a partneri viszony, a közösség, az információmegosztás áll. S akkor majd nem okoz gondot egyik félnek sem, hogy van amiben a tanár a jobb, van amiben a diák, s az, hogy a tanár a diákjától tanul az éppen olyan természetes lesz, mint az, hogy a diák tanul a tanártól. Igen ám, de hogy birkózik meg ezzel a tekintélyelven működő társadalom? Ez nem fog menni egyik napról a másikra, csak lépésről lépésre, apránként. Mire ezt elérjük a technikai fejlődés lehet, hogy már újabb változások szelét fogja magával hozni.








A gondolat menet végére ide kívánkozik egy részlet Kielbeck Mara cikkéből:
„Nyilván fontos, hogy egy kereskedelmi oldal alkalmazza a legújabb fejlesztéseket, de ez önmagában kevés. Ma az a leglényegesebb, hogy ne csak tartalmakat tegyen közzé, hanem interakciót kezdeményezzen a fogyasztókkal” – mondta Csomor Tamás. – A vásárlók sokszor többet tudnak a termékről, mint maga a kereskedő, ezért nem elég, ha a weben információkat nyújtunk; a fogyasztókkal partnerként kell felvenni a kapcsolatot.”

Bátran cseréljük ki az üzleti élet szavait az oktatásban használatos kifejezésekre (iskola, tanár, diák stb.)! Egyből kiderül, hogy a két különböző szféra problémái ugyanott gyökereznek. Hol az a gyökér?

Biztos hogy generációs problémákról kell beszélnünk? Vagy inkább egyéni hozzáállásról, társadalmi elvárásokról, szokásokról, beidegződésekről, lehetőségekről? Ez mindig felmerül bennem, amikor felnőttoktatóként 30-70 év közöttieknek segítek informatikai alapismeretek megszerezésében, bővítésében.


Kapcsolódó hivatkozások, irodalom:

Dr. Fehér Péter - Hornyák Judit Netgeneráció című cikksorozata:

A háló halott
A magyar társadalom és az internet. World Internet Project (WIP) 2007 gyorsjelentés
Blogoljanak-e a hallgatók?
EU Kids Online nemzetközi jelentés - Vezetői összefoglaló
Internetezési szokásaink: 10-ből 7-en a közösségi oldalakon
Ithaka Információs Társadalom- és Hálózatkutató Központ letölthető anyagai
Kielbeck Mara: Mindenható web
Ságvári Bence: A kreatív gazdaság jelene és jövője (DAT2007 konferencia, 2007. november 21.)
Ságvári Bence: A második felvonás előtt (UNITIS Hírlevél)
Százból csak öt magyar blogol

2010. november 14., vasárnap

Marokban tartott enciklopédia

A mobil telefonomat szinte csak telefonálásra használom. SMS-et csak végszükség esetén írok. Nem hoznak lázba a telefonok, de a kollégám nemrég elkezdett áradozni egy androidos mobilról. Kíváncsivá tett. Szerdán alkalmam volt kézbe venni egy Samsung Galaxy S androidos készüléket. A tulajdonosa megmutatta, hogy mit tud. Ámulatba estem a készülék tudásától.

"A mobiltelefon nemcsak a társadalmi kapcsolattartás mindentudó eszköze, de olyan eszköz is, amelynek révén használója a társadalmi össztudás hatalmas részét mozgósítja. Marokban tartott enciklopédia." (Nyíri Kristóf: Enciklopédikus tudás a 21. században)

Az ámulaton túl félelmet is ébreszthet, hiszen elég csak tovább gondolni, hogy most csak épületeket, helyeket azonosít a mobilba integrált GPS és az internet hozzáférésnek köszönhető Google alkalmazások (Maps és társai) segítségével, de néhány évtized, vagy év múlva már embereket.

Nos, ezt a félelmemet félre téve és tovább gondolva, s elsősorban az e-learningre koncentrálva a remek kis eszköz néhány éven belül valószínűleg elérhető lesz már a gyerekek számára is. S tovább gondoltam, hogy milyen jól használhatnák a szolgáltatásait tanuláshoz is. Ahhoz, hogy ez így lehessen, elébe kellene menni a dolgoknak, nem pedig utána kullogni, mint ahogy azt most tesszük. Bizonyára néhány esztendő múlva már ennél sokkal, de sokkal okosabb készülékek lesznek, hiszen a fogyasztói társadalmat mozgató mókuskerék tovább forog. S jön a dilemma, meg vegyem, vagy sem? Mindannyian tudjuk, hogy világunk ilyen ütemű fejlődés mellett nem tartható fenn.

Mi az, amit személy szerint tehetünk, ha a dilemmánk ellenére megvesszük ezeket a mindentudó eszközöket? A bennük és a bennünk rejlő tudást arra kéne használnunk, hogy közelebb kerüljünk korunk nagy problémáinak megoldásához a magunk módján bármilyen munkakörben is dolgozzunk (tanárok, kutatók, mérnökök stb.). A gyerekeinket ezen az úton kéne elindítanunk. Vajon mi magunk ezen az úton járunk? Hol tartunk? A technika szolgál minket, vagy mi a technikát?

Hol vannak a korlátaink? Vannak? E-learning... eszközök, módszerek, technikák, közösségek... Vajon együtt megtaláljuk, hogy merre, s hogyan tovább?

További infók:

2010. november 13., szombat

Sodrásban

A rengeteg új ismeret, információ magával sodor. Semmi kétség erős sodrásban vagyok, de élvezem ;-)

A mese az első két hétről nem csak a tartalma, az ötletessége, de a technikája miatt is elbűvölt.
Ha belekóstolsz a Voice Thread szolgáltatásába rögtön elkezd járni az agyad, hogy mennyi mindenre tudod majd használni. Mielőtt belekukkantasz vedd fel a fejhallgatót! Érdemes ;-)




A szolgáltatás ingyenes változatát a regisztrációt követően veheted igénybe.

Kezelése könnyedén elsajátítható. Angol nyelvtudással nem rendelkezőknek a TeNeGEN oktató videóit ajánlom.